Megyek "nyárutózni", juhéjjj!
 |
| Alberto Cerriteno |
Erdős, gerendaházas hegyeket vettem célba. Remélhetőleg medve nélkül.
Mivel erősen gyúrok arra, hogy készítek pár fotót, most nem kaptok fényképeket!
De nem hagylak magatokra benneteket, őszies, erdős, vadas, regényes, vagyis inkább mesés, művészi értékkel bíró nyomatokat ajánlok a figyelmetekbe a texasi
Poster Cabaret galériájából.
Végül hozok Nektek egy igazi mesét, ne menjetek sehova a képek után. Csak görgetés tovább :-) és még képek. Lássatok hát csodát:
 |
| Alberto Cerriteno |
 |
| Alberto Cerriteno |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Powerslide Design Co |
 |
| Delicious Design League |
 |
| Brian Turner |
 |
| Amy Ruppel |
 |
| Amy Ruppel |
 |
| Andrew Holder |
 |
| Hollie Chastain |
 |
| Hollie Chastain |
 |
| Bee Things |
 |
| Ty Wilkins |
 |
| Nate Duval |
 |
| Andy Kehoe |
Gyerekszobába, hm?
És aki idáig eljutott, annak vagy gyereke van, vagy maga is kicsit gyermek lelkű. A Ti figyelmetekbe ajánlom gyerekkorom egyik kedvenc esti mesekönyvét:
A kisállatok esti meséje címmel.(Mirko Hanák- Ljuba Stiplova ) A sztori sem rossz, de gyerekfejjel fix, hogy nem az fogott meg. Sokkal inkább a könyv
illusztrációi, amik még ma is megbűvölnek. Tényleg olyan éjszaka fílingjük van....Persze a mese is jó kis altató;-) lehet nagyon sejtelmesen súgva-búgva mondani, amitől cinkos lesz az éjszaka a nyuszikább gyerekeknek is.
"Mikor távozik a nappal,s közeleg az éj,akkor jön elő sötét szakadékból
az Alkony,e szürke hím szarvas,és leheletkönnyen nyújtózik az erdő fölé.
-Jó estét!-suttogja a fenyves.
-Jó estét!-susogják a füvek.
-Nyugodalmas jó estét!-bólint rá az Alkony,s toppant egyet,hogy csak úgy
röpködnek a szikrák a patája alól,s lám,ugyanabban a pillanatban
megtelik csillagokkal az égbolt.
Ez az az idő,amikor az erdei gyerekek-huss!-csendben besurrannak a
fészkekbe,odvakba,hogy meghallgassák az esti mesét. Hogy mifélét? Hát
őzest,rókást,madarast. Minden erdei anyuka tud ilyet.
csak egy mama nem tudja,mi fán terem a mese. de nincs is,akinek
mesélhetne. Idegen fészkekbe rakja tojásait,aztán többé nem törődik
velük. Repül,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha
szomorodik csak el,amiért oly egyedül van. Ilyenkor szólongatni kezdi
fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csöndes fészkek ölén nevelkednek fiókái. Van
mamájuk,aki törődik velük,és azt,aki elhagyta őket,nem ismerik.
De bizony a kis kakukkfinak hiába lesz vörösbegy a mamája,vagy
kékcinke,vagy pinty-ő akkor is kakukk marad. S mire megnő,elfelejti a
mama minden meséjét. Idegen fészkekbe csempészi be tojásait ő is,aztán
röpköd,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha kezd csak el
bánkódni majd,hogy oly magányos,ilyenkor szólongatni kezdi fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csak az emberek mondják:
-Szól a kakukk! Halljátok? Itt a tavasz!
A rókamesék erdő-mezőszerte a legravaszabbak. Éppen ezért úgy elbújva
súgják-búgják őket,hogy még soha senki nem hallott közülük egyet sem. A
fortélyos kis rókakölyök ravaszkán megvacsorál,aztán odabújik rókamama
ravaszdi bundájához,az meg fülébe pusmogja a csalafintánál csalafintább
meséket. Így aztán égen-földön senki meg nem tudhatja,mit is rejt a
rókatitok.
Bezzeg mikor vidramama mesélni kezd,elcsitul nyomban az egész part,az
erdő-mező meg a víz. Végül már az incifinci szellő se zizegteti a
nádast...
Volt egyszer egy mély és hideg folyó. abban úszkált egy aranyhal. Ezt
kellett megtalálnia a vidra hercegfiúnak,hogy elnyerhesse érte cserébe a
vidra királylány. Ám éjjel a víz alatt minden hal egyforma. Sok-sok
fekete árnyék. Ekkor hirtelen feljött a hold,fényes feje a folyóba
merült,s a habok mélyén egyszeriben csillogni kezdett az aranyhal. A
vidra hercegfiú kifogta az aranyhalat,s odaadta a királynak,az meg
hozzáadta feleségül a vidra királylányt. Nagy lakomát ült a
vidranép,erdei csengettyűk szolgáltattak zenét,itt a vége,fuss el véle,a
vidramesének!
De már későre jár. Csend,rend,figyelem. Elhuhogta a bagoly,hogy aludni
kell. Márpedig ha ez a vén bölcs megszólal,minden erdei gyermek szót
fogad neki. hisz a bagoly osztja az álmot! S aki nyűgös,az csak
ócska,gyűrött,fakó álmot kap,olyat,ami már senkinek se kell.
Szépen,csendben szunnyad a kisegér,kap is gyönyörű álmot: vékony héjú
mogyorót,harmatos gombát szed,s oly üde minden,amilyen csak hajnalban
lehet.
A nyuszi meg úgy képzeli,hogy a hold: nagy-nagy káposztafej. S ha már a
nyulacskák sarlónyivá rágicsálták,fogja magát,és újra kigömbölyödik.
A madarak úgy képzelik,tágas udvar az ég,s aranymagvak a csillagok benne. Aki odaszállhat,felcsipegetheti!
A kis gida felnőtt őznek álmodja magát. Patáját éji harmat mossa,kicsiny
szarvát hajnalka koronázza,fut,fut az ezüstös éjszakában. Ez a
leggyönyörűbb erdei álom. Hisz vigyázza őzmama,a fehér hold,meg a
bölcs,öreg fák.
Édes álomba merült az erdő. Sötétség borul rá,őrt áll a vadrózsa meg a
szeder,tüskéit kihegyezve. Aludjatok csak szép nyugodtan. Gyerekek,jó
éjszakát!"