 |
| Alberto Cerriteno |
Mivel erősen gyúrok arra, hogy készítek pár fotót, most nem kaptok fényképeket!
De nem hagylak magatokra benneteket, őszies, erdős, vadas, regényes, vagyis inkább mesés, művészi értékkel bíró nyomatokat ajánlok a figyelmetekbe a texasi Poster Cabaret galériájából.
Végül hozok Nektek egy igazi mesét, ne menjetek sehova a képek után. Csak görgetés tovább :-) és még képek. Lássatok hát csodát:
 |
| Alberto Cerriteno |
 |
| Alberto Cerriteno |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Diana Sudyka |
 |
| Powerslide Design Co |
 |
| Delicious Design League |
 |
| Brian Turner |
 |
| Amy Ruppel |
 |
| Amy Ruppel |
 |
| Andrew Holder |
 |
| Hollie Chastain |
 |
| Hollie Chastain |
 |
| Bee Things |
 |
| Ty Wilkins |
 |
| Nate Duval |
 |
| Andy Kehoe |
Gyerekszobába, hm?
És aki idáig eljutott, annak vagy gyereke van, vagy maga is kicsit gyermek lelkű. A Ti figyelmetekbe ajánlom gyerekkorom egyik kedvenc esti mesekönyvét: A kisállatok esti meséje címmel.(Mirko Hanák- Ljuba Stiplova ) A sztori sem rossz, de gyerekfejjel fix, hogy nem az fogott meg. Sokkal inkább a könyv illusztrációi, amik még ma is megbűvölnek. Tényleg olyan éjszaka fílingjük van....Persze a mese is jó kis altató;-) lehet nagyon sejtelmesen súgva-búgva mondani, amitől cinkos lesz az éjszaka a nyuszikább gyerekeknek is.
"Mikor távozik a nappal,s közeleg az éj,akkor jön elő sötét szakadékból az Alkony,e szürke hím szarvas,és leheletkönnyen nyújtózik az erdő fölé.
-Jó estét!-suttogja a fenyves.
-Jó estét!-susogják a füvek.
-Nyugodalmas jó estét!-bólint rá az Alkony,s toppant egyet,hogy csak úgy röpködnek a szikrák a patája alól,s lám,ugyanabban a pillanatban megtelik csillagokkal az égbolt.
Ez az az idő,amikor az erdei gyerekek-huss!-csendben besurrannak a fészkekbe,odvakba,hogy meghallgassák az esti mesét. Hogy mifélét? Hát őzest,rókást,madarast. Minden erdei anyuka tud ilyet.
csak egy mama nem tudja,mi fán terem a mese. de nincs is,akinek mesélhetne. Idegen fészkekbe rakja tojásait,aztán többé nem törődik velük. Repül,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha szomorodik csak el,amiért oly egyedül van. Ilyenkor szólongatni kezdi fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csöndes fészkek ölén nevelkednek fiókái. Van mamájuk,aki törődik velük,és azt,aki elhagyta őket,nem ismerik.
De bizony a kis kakukkfinak hiába lesz vörösbegy a mamája,vagy kékcinke,vagy pinty-ő akkor is kakukk marad. S mire megnő,elfelejti a mama minden meséjét. Idegen fészkekbe csempészi be tojásait ő is,aztán röpköd,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha kezd csak el bánkódni majd,hogy oly magányos,ilyenkor szólongatni kezdi fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csak az emberek mondják:
-Szól a kakukk! Halljátok? Itt a tavasz!
A rókamesék erdő-mezőszerte a legravaszabbak. Éppen ezért úgy elbújva súgják-búgják őket,hogy még soha senki nem hallott közülük egyet sem. A fortélyos kis rókakölyök ravaszkán megvacsorál,aztán odabújik rókamama ravaszdi bundájához,az meg fülébe pusmogja a csalafintánál csalafintább meséket. Így aztán égen-földön senki meg nem tudhatja,mit is rejt a rókatitok.
Bezzeg mikor vidramama mesélni kezd,elcsitul nyomban az egész part,az erdő-mező meg a víz. Végül már az incifinci szellő se zizegteti a nádast...
Volt egyszer egy mély és hideg folyó. abban úszkált egy aranyhal. Ezt kellett megtalálnia a vidra hercegfiúnak,hogy elnyerhesse érte cserébe a vidra királylány. Ám éjjel a víz alatt minden hal egyforma. Sok-sok fekete árnyék. Ekkor hirtelen feljött a hold,fényes feje a folyóba merült,s a habok mélyén egyszeriben csillogni kezdett az aranyhal. A vidra hercegfiú kifogta az aranyhalat,s odaadta a királynak,az meg hozzáadta feleségül a vidra királylányt. Nagy lakomát ült a vidranép,erdei csengettyűk szolgáltattak zenét,itt a vége,fuss el véle,a vidramesének!
De már későre jár. Csend,rend,figyelem. Elhuhogta a bagoly,hogy aludni kell. Márpedig ha ez a vén bölcs megszólal,minden erdei gyermek szót fogad neki. hisz a bagoly osztja az álmot! S aki nyűgös,az csak ócska,gyűrött,fakó álmot kap,olyat,ami már senkinek se kell.
Szépen,csendben szunnyad a kisegér,kap is gyönyörű álmot: vékony héjú mogyorót,harmatos gombát szed,s oly üde minden,amilyen csak hajnalban lehet.
A nyuszi meg úgy képzeli,hogy a hold: nagy-nagy káposztafej. S ha már a nyulacskák sarlónyivá rágicsálták,fogja magát,és újra kigömbölyödik.
A madarak úgy képzelik,tágas udvar az ég,s aranymagvak a csillagok benne. Aki odaszállhat,felcsipegetheti!
A kis gida felnőtt őznek álmodja magát. Patáját éji harmat mossa,kicsiny szarvát hajnalka koronázza,fut,fut az ezüstös éjszakában. Ez a leggyönyörűbb erdei álom. Hisz vigyázza őzmama,a fehér hold,meg a bölcs,öreg fák.
Édes álomba merült az erdő. Sötétség borul rá,őrt áll a vadrózsa meg a szeder,tüskéit kihegyezve. Aludjatok csak szép nyugodtan. Gyerekek,jó éjszakát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése