 |
| Megbűvölő fények az esti temetőben (Rakowicki Temető - Escape to Cracow) |
Emlékezni a papára, meg a számomra ismeretlen, mamámnak viszont annál inkább ismerős, kedves, közeli vagy távoli békében nyugovókra.
Szép emlékeim vannak Mindenszentek napjairól. Emlékszem, mindig fáztam, de melegített valami izgalom féle, ahogy a sötétben végig sétáltunk a kis utcákon és bekukucskáltam a világos ablakokon, egészen a temetőig. Mama gyújtott nekem egy hosszú gyertyát - szárára itatóst tekert, hogy megvédje a kezemet a lefolyó viasztól - engedte, hogy sorra gyújtsam a gyertyákat.
Sok helyre mentünk, ebben a kis temetőben. Sok rokona, barátja volt. Amikor már olvasni tudtam, addig erőltettem a szemem a sötétben, míg szinte minden nevet kiolvastam. Ma is emlékszem egy csomó hihetetlen hangzású, különleges, gyönyörű névre: Palatinus Luisi, Dvihally Edömér, Perlaky Karolina... Némelyiknél oda volt vésve, hogy hajóskapitány... vagy pilóta... vagy hogy szerető húgod...meg ilyenek, a többinél én próbáltam elképzelni, kik, milyenek lehettek ezek a réges-régi emberek.
Most is kinn voltam, a régi sírfeliratok közül nagy részük nincs már meg. Meg a nagymamám sem. Most anyukámmal megyünk, és visszük a lányokat. A neveket még nem betűzik, de szeretik a fényeket, a gyertyagyújtogatást. És fáznak persze, meg izgulnak ők is....
Ha tetszett amit láttál, olvastál, csatlakozz a Mokka Mekka Blog közösségéhez itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése