Nem számít, mit jósolnak a hétvégére, eshet, fújhat, vacogtathat, nem rettent semmi.
Félreértés ne essék, én imádom a telet is, ha havas-ragyogó, kályhában tűz pattog, sül a gesztenye, meg van jó forraltbor és tea. Csakhogy, ezeknek is megvan a maga ideje.
Mostmár madárcsicsergés és napsütés ideje van!
Legszembetűnőbb a téli köszöntő koszorú volt a bejárati ajtónkon. Már-már elszomorodtam, amikor ránéztem.
Gyorsan lekaptam - szétkaptam. Mivel nem áll távol tőlem az újrahasznosítás szemlélete (persze nem mindenáron) a mohát megtartottam. Kicsit víz alá dugtam, hátha virul újra :-) fogalmam sincs, mivel lehet elérni, hogy a szép haragos zöld mohakoszorúk életre keljenek. Én most ezzel próbálkoztam...
Aztán tavaszi színeket kezdtem keresgélni a kacatok között, elsőre kezembe kerültek a feledésbe merült barbibébik - akik ajándékba jöttek hozzánk, de a gyerekek nem tüntették ki őket figyelmükkel. Épp ilyen színes bigyókat kerestem. A babák ruhája után már csak egy lépés volt a varródobozomra fókuszálni....ennek legalján hever majd ötven retro övcsat naggggyon műanyagból. Nem igazi csatok ezek, csak amolyan imitációk, ruhára. Őskori leletek, valahogyan megörököltem őket. Ezekkel kezdtem, majd jöttek a babák, végül egy szem kócos kis virág. Több nem is kellett a színkavalkádhoz. Azóta köszönti illendően a tavaszt....kíváncsian várom, mit szólnak a lányok hozzá, amikor rájönnek, hogy is van ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése