2012. augusztus 17., péntek

Ágyazzunk!

Ez egy hosszú történet ... ;-)

Inkább régi.
Van nekünk egy családi kiságyunk - vagyis csak volt - ami nagyon-nagyon régi, szép asztalos munka, hetvensok éve készítette valaki, és mindig a család legkisebbje aludt benne, amíg nem lett újabb kisbaba.

(Van egy ilyen bölcsőnk is, igaz, az "csak" 38 éves iparművészeti darab, de ez is vándorol, ebben már vagy 40 gyerek töltötte el élete első heteit, hogy ringatózva elaludjon vagy anya pocakjában érezhesse magát egy kicsit )

Az én legnagyobbam is megkapta annakidején, totál lepukkadt állapotban, körben le volt róla rágva a több (5,6 ?) réteg fehér zománcfesték, tele volt matricákkal, meg hiányzott belőle ez-az. A Zuram meg én (várandósan) szépen rendbetettük, csiszoltuk, fapasztáztuk, alapoztuk, majd bababarát (vízbázisú) akrilfestékkel lefestettük, apósom készített hozzá rudakat a hiányzók helyett. Az akkori lányszoba rózsaszín-zöld koncepciójába tökéletesen simult ez a gyönyörű. míves meseágy.


Látjátok a faragásait, domborúan esztergált rudait, fejvégét?

És, ráadásul nem egy standard kiságy méret, mert 145centis, az oldalai levehetőek, szóval, a kisebbikem még akár 4 évesen is alud(hatot)t (volna) benne - ha a soron következő legkisebbnek nem kell. Így mi kivettük a gyerek alól, mikor ő 3 éves volt, és odaadtuk.

Tudjátok, nyáron megszületett a mi legkisebbünk, az ágyat azonban nem kaptuk vissza - mert akinek adtuk, ő is babát várt ... és amúgy sem akarta a nagyobb alól kivenni az ágyat. :-(

Pedig közben találtam egy ugyanilyen faragású naaaagyszekrényt is, tökéletes párost alkottak volna.

Időközben a szekényről is kiderült, hogy a gangos házban, ahol volt, gyakorlatilag ráépítették a lakást, és nem lehetett onnan egyben kihozni, így szívszakadva (tényleg baromira elkenődtünk ettől még pluszba, hogy semmi nem jön össze) lemondtunk róla.

Azok az ágyak, amik funkcionálisan ugyanilyenek, ezt tudják nyújtani és ekkorák, jó sokba kerültek.

Aztán egy reggelre megálmodtam, hogy asztalos barátunk megküzdhetne ezzel a feladattal, kérdezzünk rá!
Bevállalta! Na faragások nélkül, de ezt a sztorit majd legközelebb bővebben.

Velem madarat lehet fogatni!



Olvasol? Kedvelsz? Kövess a facebookon is!

2012. augusztus 9., csütörtök

PÉKSÉG ILLAT - meg a kelt húsos kifli receptje



Valamikor régen, gyerekként sokszor ettünk egy bizonyos budapesti kisvendéglőben hajtogatott húsos pogácsát - de erről tán már írtam is valahol... azt az ízvilágot azóta is próbálom sokféleképpen visszahozni, mert isteni volt!

Ezeknek a kifliknek a tésztáját nem én találtam ki, hanem a Stahl Judit, de bátran használom, mert lenyűgöző, és jól lehet bármihez adaptálni, ami sós és kelt, és finom :-)

Tészta:

2 dl tej
10 dkg vaj
1/2 l langyos víz
2 csomag szárított élesztő
1 tk barnacukor
1,5 ek tengeri só
1 kg liszt
20 tekerésnyi frissen őrölt színes bors

                             (SJ fele ennyiből szokott olajbogyós kifliket 'gyártani')

A vajat és a tejet langyosítsd meg, hogy a vaj épp elolvadjon, majd öntsd hozzá a vízet, keverd el, és ebből vegyél ki egy naaaagy bögrébe 3-4 evőkanálnyit. Add hozzá a barnacukrot majd az élesztőt, és kis időre hagyd magára - ne sokáig, mert kifut. Eközben a kiló lisztet tedd egy akkora tálba, amiben a mikróban fel tudod kissé langyosítani, majd tedd hozzá a sót és a frissen őrölt borsot, keverd össze.

Eddigre már biztos felfutott az élesztő is, borítsd a lisztes mixhez és dagaszd ki a tésztát, kb 8-10 perc alatt. Formázd gömbőccé és olajozd be kívülről, majd tedd el kelni. Én a napra szoktam kitenni, (vagy a kályha mellé télen) és kábé egy óra múlva a kétszerese lesz.

Addig bőven elkészül a töltelék és még arra is marad időd, hogy megigyál egy jó kávét, szépen kényelmesen.

A töltelék nem más, mint egy jóféle magyaros, hagymás-paprikás pörkölt. Ízre legalábbis!

Töltelék:

1/2 kg hús, rád bízom milyen, bármi, amiből pörköltet csinálnál, az jó lesz
1 nagy vagy 2 kis fej vöröshagyma apró kockákra vágva
1 gerezd fokhagyma
2 ek édesnemes pirospaprika
5 tekerésnyi frissen őrölt színesbors
1 tk őrölt kömény

ezekből készíts egy jó kis sűrű szaftos pörköltet, majd daráld le az egészet (megsúgom, a botmixerrel is lehet aprítani, és sokkal egyszerűbb ...)

Összeállítás és sütés:

A tésztát szedd ketté, mindkét feléből formálj nagy gombóc bucit, a bucikat nyújtsd ki nagyobb pizza méretű körökké, majd kend rájuk a tölteléket. (egy tészta+fele töltelék, értelemszerűen ;-) )
Ezután vágd fel a tésztákat kerék küllő szerűen, 8/12 részre (attól függően, mekkora kifliket akarsz) és kivülről a cikkek hegyes közepe felé tekergesd fel őket, kiflisítsd görbére és mehet a sütőlemezre.

Tepsinként külön kell sütni őket, a légkeverést nem ajánlom.
Melegítsd elő a sütőt 200 fokra, és tedd félre a tepsiket, hagy keljenek a kiflik.
Amikor a sütő elérte a megfelelő hőfokot, kend meg a kifliket tojásárgájával elkevert sós tejjel, majd mehet be a sütőbe sorra mindegyik, tepsinként 20-25 perc kell nekik.




Tetszik? Kövess! Oszd meg barátaiddal Facebookon, emailben,  Twitteld!

2012. augusztus 3., péntek

nem csak MUSTÁR - egy kis Dijon + 2 recept

Sütöttem múltkor ezeket a finomságos kifliket, akkor most itt a recept is hozzá:


Ez tipikusan az ötperces művelet, na jó, 2x5 perc. Lidlis levestészta, kiteker, megken tejföl-mustár-reszeltsajt-só.frissen őrölt bors kombóval, 6 db háromszögre vág, felteker, 200fokra be a sütőbe.
Kb 10. perc múlva kivesz, ennyi. :-)



Most meg elmegyünk egy rövid dijoni sétára, aztán még egy mustár receptet is hozok. De amint látjátok, Dijon több, mint mustár.







 



A mustár:
70g sárga és barna mustármagot (vegyesen) áztass annyi almaecetbe, amennyi ellepi, majd másnap szűrd le és a magokat daráld le (a kis nyomógombos kávédaráló a legjobb erre). Adj hozzá 10g sót, ízlsé szerint borsot, paprikát, gyömbért, tárkonyt, szegfűszeget - a fűszerek összetételét az ízlésed határozza meg. Adj még hozzá 1evőkanál mézet, 1,5dl almaecetet és kb. 5dl vízet, mixeld össze, majd lassan főzd a kellő sűrűségűre.



Tetszik? Kövess! Oszd meg barátaiddal Facebookon, emailben,  Twitteld!


forrás

2012. augusztus 1., szerda

VARRÓ ASZTALKA átalakul ...

Szeretem a régi dolgokat - is.
Tisztelem a múltjukat, ezért ámulva tudok nézni bármire, ami régi.
Ápolgatom is őket amíg lehet, de néha nem érdemes.
Néha át kell alakítani, szétszedni, újraösszerakni, stb... vagy csak átfesteni.

Így volt ezzel a kis varróasztalkával is.
Szorgosan kenegettem bútorápólóval, viasszal, mindegy volt neki, valószínüleg valamikor jól felázhatott rajta a furnér, mert néhol mozgott, vagy csak pattogott, ha hozzá nyúlt valaki, az intarziából hiányoztak részek ... elég szomorúan nézett ki szegény ...


Szeretem a fát is. És tetszik, ha valamin látszik, hogy fa. Ezért előszeretettel használok pácot, amikor lehet. Most a kisasztalnál is erre hajlottam, fehér színű pácot kapott, ami éppen csak átlátszik.

Az összhatás fehér, de lehet benne látni a fa erezetét, közelebbről.

Nekünk tetszik.

Így készült: először a lakkozást és a pácot kellett lecsiszolni a felületéről.


Nagyon szépen el lehetett távolítani mindegyiket, és szuperül működött megint a kis "vasaló"csiszolóm, viszont nem kaptam valami csuda jó felületet.

Ahol fel volt ázva a fa, az is eltűnt a csiszolással, mintha porrá vált volna...

Ezeknek a lukaknak, hiányoknak a pótlásához kellett "fapasztát" készítenem.


Lehet, hogy jóféle fával dolgozó emberek itt most harsányan kikacagnak, de a fapaszta nálam a következőkből készül: két kiskanál fa-por (amit lecsiszoltam, épp jó lesz - ez ott van a csiszológép tartályában) egy kiskanál rozs liszt és pár csepp langyos víz. - olyan fogkrém állagúra kell készíteni.

Ezt a pasztát kézzel húztam be a résekbe, jól bele is nyomkodtam.
Száradás után finoman szintbe kellett csiszolni, mielőtt folytattam volna a munkát.
Van, hogy nagyobb lukak kitöltésénél a paszta száradáskor összemegy, ilyenkor még egy sort rá kell húzni.


A száraz, szintre csiszol felületre már lehet dolgozni. Alapozni, festeni, pácolni tetszés szerint.

Ilyen lett:




Az amigurumi maci sógornőm munkája :-)




Tetszik? Kövess! Oszd meg barátaiddal Facebookon, emailben,  Twitteld!




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...