2014. július 14., hétfő

Növekszünk - és velünk a ház is

Nem lesznek nagyon múltidézős bejegyzések, de néha visszanyúlok majd az időben - elvégre kimaradt 20 hónap.
Tehát, ott tartottunk, hogy többen lettünk, sokan lettünk, nagycsalád lettünk. Ahogy minden gyerek nő, kiderül, hogy egyre kisebbnek érezzük a házat. Ez együtt jár egy csomó jó és rosszabb dologgal is.
Tök jó, hogy az ember nagyjából egy kontrollálható nagyságú területen tarthatja a dolgait, és nagyjából simán felügyeli a gyerekek dolgait is.
Viszont eljön az a pont, amikor ez kezd nehézzé válni...  a sok cucc miatt.
Ilyenkor az első lépés a selejtezés. Nagyon jó apropó a jótékonykodásra is, szinte megszállottan keressük, kinek, hova, mit lehet elosztogatni.
Aztán amikor már úgy érzem, hogy a többi dolog marad, akkor jön a döbbenet - hogy ez még mindig sok, és kicsi a ház.
Hát, egy év alatt jutottunk el ide nagyjából.
Most van az a fázis, hogy nagyon logisztikázunk, átrendezünk, odébb kerülnek falak, lecserélődnek bútorok.

Közben két iskolásunk lett, kellenek olyan "monstrumok", mint íróasztal ... és nem nagyon kedvelik a közös szobát sem, nemhogy a közös asztalon tanulást.

Utóbbi megoldására a hétvégén beszereztünk 2 íróasztalt, így lesz külön nekem, meg a két nagynak saját asztal. Még nem nagyon tudjuk, melyik hol lesz, de a felújítást megkezdtem.
Szeretem a kihívásokat :-) Ez itt pl a sajátom lapja, elég stabil de sok felületi sérülés van rajta.

nagy asztal lapjának a hibái
Ezzel kezdjük, mutatom időnként. Egyelőre az van, hogy javítom a hibákat.
Ennek olyannak kell majd lennie, hogy inspiráljon a munkám során. Egy biztos, már a gondolata is világbajnok, hogy saját munkaasztalom lesz, és nem az étkezőasztalon kell dolgoznom :-)

2014. július 3., csütörtök

20 hónap

Szia. Itt vagyok.
20 hónapja voltam itt utoljára. Akkor írtam utoljára. Nagyon sok dolog történt azóta, sok-sok változás az életemben.
Nem terhellek a részletekkel, pár mondatot írnék csak ...

Amikor kiléptem a mókuskerékből kis időre, már nagyon fáradt voltam, a blog és online munka mellől mentem szülni, plusz folyamatosan tanultam valamit - így családdal együtt sok volt. Kellett a szünet, kellett a változás. Őszintén, a Facebook oldalra benéztem hetente, de a blogot hagytam, hagy aludjon. Tudtam, hogy egyszer eljön az ideje.

A legkisebbem is már 2 volt nemrég, ideje lassan visszatérnem valamilyen módon itt is az online keringésbe.

Ahogy én is változtam ez alatt az idő alatt, úgy a blog sem lesz ugyanaz, mint volt. Az, hogy kiestem a 'lakber' és dekoráció világából egyértelmű változásokat fog hozni az oldal kommunikációs stílusában is.

Köszönöm Neked, hogy itt vagy - még mindig!  Ahogy megköszönöm azt is, ha velem tartasz a továbbiakban és figyelemmel kíséred az eseményeket.





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...