Gyerek koromban -emlékszem- gyakran volt az egymás megmérettetésének egyik kulcskérdése:
Melyik szín a kedvenced?
Kicsit nagyobbacska, úgy tíz-tizenegy éves koromban szerettem azzal sokkolni a kérdezőket, hogy olyan nem egyértelmű színeket mondtam, amikről sokan azt sem tudták, milyen lehet. Volt kedvencem lazac, okker, bordó, umbra, türkiz, kármin... Szerettem körülírni, milyenek is ezek.
Lehet, hogy azért szerettem ezeket, mert körítés kellett hozzájuk...nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy sokan szerették a kéket, amit én mérhetetlenül unalmasnak gondoltam. Meg is fogadtam gyerekfejjel, hogy az én valamikori otthonomban nem lesz semmi kék.
Az elsőben nem is volt.
Most meg azon kaptam magam, hogy akad itt-ott, nem is kevés :-)
És tulajdonképpen mindegyik kedvencem!
Az első képen a ládáspadot a házzal együt vettük, az írásos len párnák Erdélyből valók. A képek a falon nagymamám keze munkáját dicsérik, valamikor az Orsolyáknál tanult, ott tervezte ezeket a tusrajzokat. Ketteske a szilveszteri mulatságból maradt álarc.
A harmadikon egy kitűnő Eero Aarnio bögre a még kitűnőbb kávémmal, előbbi a férjemtől lenyúlva, utóbbi a zökkenőmentes reggel része.
A negyedik képen a fürdőcsempénk egy része van.
És van még hatalmas türkiz kanapénk, különböző méretű zománcos bödönök - persze kékek, meg kutyapléd halványkékben.
Így jártunk, a kék, meg én.
