Hogy mik történtek ... ?! elárulom a titkot!

Asztalt ígértem. Az asztal kész, viszont most már úgy szétkaptuk a házat, hogy nem igazán tudtam hova tenni - nincs még méltó helye. 

Így most nem mutatok asztalt.

Helyette mesélek kicsit. 

Hogy mik voltak itt a szünetelés alatt. Meg, hogy hol voltam, mit csinálok ...

Arra lehet, hogy emlékeztek, hogy nem volt  egyszerű az utolsó babavárás, kényszerpihenőre voltam fogva, ami konkrétan napi 23 óra fekvéssel járt. Szét untam magam. Ezért elkezdtem online mindenféléket tanulni, hogy majd jól hasznosítom a jövőben, lakber- meg blog- meg biznic- ügyben is.

Szuper időszak volt, iszonyú sok dolgot tanultam meg újonnan és még többet tudtam a régi tudásomból fejleszteni. 

Az egészből ami most tényleg fontos, az az, hogy a már meglévő rajztudásom és technikáim mellé megtanultam mindezeket digitális formába önteni vagy digitálisan létrehozni.

Ellentétben a Bébbel, aki az anyatejjel már magába cuppantotta a digitális grafika titkait - nekem felnőtt fejjel, aki az analóg alkotáshoz voltam szokva - nem ment egyik pillanatról a másikra. Naponta új kihívásokkal színesedett az életem, élvezetes és hosszú út ez, de százszor száz százalékig megéri!

Annyira beleszerettem a dologba, hogy nem hagytam magam eltántorítani, és csinálom, csinálom, csinálom ...

Ennek a fejlődésnek ára is van, mégpedig idővel fizetek érte. 

Ezért állítottam le a blogot is, meg más projekteket átmenetileg. Én is 'csak' ember vagyok (az asszony is ;-) ) kifáradok, elfáradok néha - és a gyerekek rovására nem mehetett a dolog. Így van az, hogy most ezt a cikket is fél 11-kor kezdem el este, aztán még éjfélkor rajzolok, tervezek, stb. ... Nem minden nap, de sokszor. Nem panasz. Ilyenkor a legjobb ezeken dolgozni. Nyugi van, fókusz van, szeretem. 

Ezen felül a hajnali órák a kedvenceim, de ugye vagy este, vagy hajnal, együtt nem.

Tehát rajzolok, digitalizálok. Lakás alaprajzokon és berendezési terveken túl grafikákat készítek - vannak szerelem projektek és munkák is köztük. Aztán saját grafikás dizájn-termékeket is tervezek. Meg kiadványokat, logókat, csomagolást ... és még pár dolgot.

Közben felújítunk, én asztalt és falat festek. 

A család? Köszöni, velem együtt jól van, mindenki növöget - az ülőmunkától mondjuk én is, de ez legyen most a legnagyobb bajom ... 

Lassan eljutok arra a pontra, hogy össze tudom kötni ezt a blogot a jelenlegi tevékenységeimmel is. Nagyon sok typo quote, poszter, képeslap, csomagolópapír, scrapbook papír, kreatív papír,  alapanyag stb. készült az évek során, ezek egy része csak digitálisan elérhető, másik része pedig kézzelfoghatóan, papír alapon, és használati tárgyakon is!

Sok egyedi megrendelés mellett kis-szériás nyomatok is készülnek bizonyos darabokból. 

Érdekel, mik ezek? Gyere át az erre fenntartott oldalamra és ha érdekesnek találod, kövesd azt is. Egyelőre ott több a frissítés,  új termék.

Most búcsú. Ezzel a friss konyhámba kikerült poszterrel.

Tsók, folyt köv. :-*
Karla Lina

Keresztszemes és babos kombó - és nagyon igaz !

Képed? Van hozzá? 1.

Megyek "nyárutózni", juhéjjj!

Alberto Cerriteno

Erdős, gerendaházas hegyeket vettem célba. Remélhetőleg medve nélkül.

Mivel erősen gyúrok arra, hogy készítek pár fotót, most nem kaptok fényképeket!

De nem hagylak magatokra benneteket, őszies, erdős, vadas, regényes, vagyis inkább mesés, művészi értékkel bíró nyomatokat ajánlok a figyelmetekbe a texasi Poster Cabaret galériájából.
Végül hozok Nektek egy igazi mesét, ne menjetek sehova a képek után. Csak görgetés tovább :-)  és még képek. Lássatok hát csodát:

Alberto Cerriteno

Alberto Cerriteno

Diana Sudyka

Diana Sudyka

Diana Sudyka

Powerslide Design Co

Delicious Design League

Brian Turner

Amy Ruppel

Amy Ruppel

Andrew Holder

Hollie Chastain

Hollie Chastain

Bee Things

Ty Wilkins

Nate Duval

Andy Kehoe

Gyerekszobába, hm?

És aki idáig eljutott, annak vagy gyereke van, vagy maga is kicsit gyermek lelkű. A Ti figyelmetekbe ajánlom gyerekkorom egyik kedvenc esti mesekönyvét: A kisállatok esti meséje címmel.(Mirko Hanák-  Ljuba Stiplova ) A sztori sem rossz, de gyerekfejjel fix, hogy nem az fogott meg. Sokkal inkább a könyv illusztrációi, amik még ma is megbűvölnek. Tényleg olyan éjszaka fílingjük van....Persze a mese is jó kis altató;-) lehet nagyon sejtelmesen súgva-búgva mondani, amitől cinkos lesz az éjszaka a nyuszikább gyerekeknek is.

"Mikor távozik a nappal,s közeleg az éj,akkor jön elő sötét szakadékból az Alkony,e szürke hím szarvas,és leheletkönnyen nyújtózik az erdő fölé.
-Jó estét!-suttogja a fenyves.
-Jó estét!-susogják a füvek.
-Nyugodalmas jó estét!-bólint rá az Alkony,s toppant egyet,hogy csak úgy röpködnek a szikrák a patája alól,s lám,ugyanabban a pillanatban megtelik csillagokkal az égbolt.
Ez az az idő,amikor az erdei gyerekek-huss!-csendben besurrannak a fészkekbe,odvakba,hogy meghallgassák az esti mesét. Hogy mifélét? Hát őzest,rókást,madarast. Minden erdei anyuka tud ilyet.
csak egy mama nem tudja,mi fán terem a mese. de nincs is,akinek mesélhetne. Idegen fészkekbe rakja tojásait,aztán többé nem törődik velük. Repül,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha szomorodik csak el,amiért oly egyedül van. Ilyenkor szólongatni kezdi fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csöndes fészkek ölén nevelkednek fiókái. Van mamájuk,aki törődik velük,és azt,aki elhagyta őket,nem ismerik.
De bizony a kis kakukkfinak hiába lesz vörösbegy a mamája,vagy kékcinke,vagy pinty-ő akkor is kakukk marad. S mire megnő,elfelejti a mama minden meséjét. Idegen fészkekbe csempészi be tojásait ő is,aztán röpköd,amerre kedve tartja,vidáman kószál,gondtalan. Néha kezd csak el bánkódni majd,hogy oly magányos,ilyenkor szólongatni kezdi fiókáit:
-Kakukk! Kakukk!
De senki sem felel neki. Csak az emberek mondják:
-Szól a kakukk! Halljátok? Itt a tavasz!
A rókamesék erdő-mezőszerte a legravaszabbak. Éppen ezért úgy elbújva súgják-búgják őket,hogy még soha senki nem hallott közülük egyet sem. A fortélyos kis rókakölyök ravaszkán megvacsorál,aztán odabújik rókamama ravaszdi bundájához,az meg fülébe pusmogja a csalafintánál csalafintább meséket. Így aztán égen-földön senki meg nem tudhatja,mit is rejt a rókatitok.
Bezzeg mikor vidramama mesélni kezd,elcsitul nyomban az egész part,az erdő-mező meg a víz. Végül már az incifinci szellő se zizegteti a nádast...
Volt egyszer egy mély és hideg folyó. abban úszkált egy aranyhal. Ezt kellett megtalálnia a vidra hercegfiúnak,hogy elnyerhesse érte cserébe a vidra királylány. Ám éjjel a víz alatt minden hal egyforma. Sok-sok fekete árnyék. Ekkor hirtelen feljött a hold,fényes feje a folyóba merült,s a habok mélyén egyszeriben csillogni kezdett az aranyhal. A vidra hercegfiú kifogta az aranyhalat,s odaadta a királynak,az meg hozzáadta feleségül a vidra királylányt. Nagy lakomát ült a vidranép,erdei csengettyűk szolgáltattak zenét,itt a vége,fuss el véle,a vidramesének!
De már későre jár. Csend,rend,figyelem. Elhuhogta a bagoly,hogy aludni kell. Márpedig ha ez a vén bölcs megszólal,minden erdei gyermek szót fogad neki. hisz a bagoly osztja az álmot! S aki nyűgös,az csak ócska,gyűrött,fakó álmot kap,olyat,ami már senkinek se kell.
Szépen,csendben szunnyad a kisegér,kap is gyönyörű álmot: vékony héjú mogyorót,harmatos gombát szed,s oly üde minden,amilyen csak hajnalban lehet.
A nyuszi meg úgy képzeli,hogy a hold: nagy-nagy káposztafej. S ha már a nyulacskák sarlónyivá rágicsálták,fogja magát,és újra kigömbölyödik.
A madarak úgy képzelik,tágas udvar az ég,s aranymagvak a csillagok benne. Aki odaszállhat,felcsipegetheti!
A kis gida felnőtt őznek álmodja magát. Patáját éji harmat mossa,kicsiny szarvát hajnalka koronázza,fut,fut az ezüstös éjszakában. Ez a leggyönyörűbb erdei álom. Hisz vigyázza őzmama,a fehér hold,meg a bölcs,öreg fák.
Édes álomba merült az erdő. Sötétség borul rá,őrt áll a vadrózsa meg a szeder,tüskéit kihegyezve. Aludjatok csak szép nyugodtan. Gyerekek,jó éjszakát!"