Tehát, ott tartottunk, hogy többen lettünk, sokan lettünk, nagycsalád lettünk. Ahogy minden gyerek nő, kiderül, hogy egyre kisebbnek érezzük a házat. Ez együtt jár egy csomó jó és rosszabb dologgal is.
Tök jó, hogy az ember nagyjából egy kontrollálható nagyságú területen tarthatja a dolgait, és nagyjából simán felügyeli a gyerekek dolgait is.
Viszont eljön az a pont, amikor ez kezd nehézzé válni... a sok cucc miatt.
Ilyenkor az első lépés a selejtezés. Nagyon jó apropó a jótékonykodásra is, szinte megszállottan keressük, kinek, hova, mit lehet elosztogatni.
Aztán amikor már úgy érzem, hogy a többi dolog marad, akkor jön a döbbenet - hogy ez még mindig sok, és kicsi a ház.
Hát, egy év alatt jutottunk el ide nagyjából.
Most van az a fázis, hogy nagyon logisztikázunk, átrendezünk, odébb kerülnek falak, lecserélődnek bútorok.
Közben két iskolásunk lett, kellenek olyan "monstrumok", mint íróasztal ... és nem nagyon kedvelik a közös szobát sem, nemhogy a közös asztalon tanulást.
Utóbbi megoldására a hétvégén beszereztünk 2 íróasztalt, így lesz külön nekem, meg a két nagynak saját asztal. Még nem nagyon tudjuk, melyik hol lesz, de a felújítást megkezdtem.
Szeretem a kihívásokat :-) Ez itt pl a sajátom lapja, elég stabil de sok felületi sérülés van rajta.
 |
| nagy asztal lapjának a hibái |
Ennek olyannak kell majd lennie, hogy inspiráljon a munkám során. Egy biztos, már a gondolata is világbajnok, hogy saját munkaasztalom lesz, és nem az étkezőasztalon kell dolgoznom :-)
