Az a biznyos repülő ház....

Emlékszem, amikor láttam az UP! című rajzfilmet, micsoda érzés kerített hatalmába, ahogy felemelkedett az a kis ház!
Gyönyörű volt.
Meg valami olyasfélét is sugallt, hogy mindenhonnan van valamilyen kiút.

Úgy tűnik, sokakat megmozgatott vagy az érzés, vagy a látvány - mindenesetre, a National Geographic csapata megcsinálta, 300 színes időjárás-ballonnal, cca. 3000m magasra emelkedett a ház és egy órán át vitorlázott az égbolton  :-)

Szerintem a valódi látvány sem marad el az animációstól, szeretem ezeket a képeket.












további fotók és forrás

BOLDOG VASÁRNAPOT, SZÉP HÉTVÉGÉT!

KisPirosVidámság - csipetnyi kékkel

A tegnapi zsepis skatulyáról eszembe jutott nagyanyám hajdani piros-fehér-sötétkék konyhája.
Temérdek folyton virágzó muskátlival az ablakpárkányon.
Fehér konyha, meggy színű pulttal, hasonló zománcos tálcákkal, kékfestő abrosszal, meg a 'kékfestő' mintájú cserépedényekkel, amikben a cukrot, lisztet, sót tartotta.
Még a szódásszifonja is meggypiros volt :-)
Nagyon szerettem, persze gondolom a mamám szerettem a legjobban az egész konyhában.

Kíváncsi voltam, ma hogyan, miből lehetne ezt az életérzést felébreszteni, van-e valami a "piacon" hozzá.
Megnyugodtam, bármelyik nagymama ma is találna mindent a konyhájába ;-) 

Hangulatjelentés, 'manapság':

 Ezt a hangulatot "Oscarnak és Lilanak", "TanteEmának", "Pöttyösbögrének", "marimekko"-nak, "Amazon"-nak, "gasztroshop"-nak, "colorstoryhome"-nak,  "bluedye"-nak, és "KékfestőKovács"-nak  köszönhetően tudtam idevarázsolni.

Aztán, ha igazán komolyan veszi a nagyi a dolgot, talál még gyönyörű sütőt is:

Esetleg fából piros székeket, vagy fehéret, asztallal együtt:

....és van meggy színű szódás szifon!
                     
                                     
 ....meg torta tál is, nemesen egyszerű formájú ribizlipiros üvegből.

                                     


Esetleg falicsempe - jó humorú nagymamáknak, vagy örökifjaknak :

                                     

 

                                     

 

                                     

és muskátli.

                                    



Utóbbiak forrása: kookta, nardi, roelofsrubens, ikea, collectible-glass, ragerlaw.

Nagytakarítás, avagy esős hosszúhétvége közeleg

Az imént hagytam ott egy kisebb vagyont az egyik drogériában. Na nem parfümöket vettem, csak látván az idő esőbehajlását, elhatároztam, hogy most fogok nekiállni a tavaszi "hadjáratnak". Négy hosszú nap, nem is olyan rossz, ha ennyi idő alatt végzek.
Itthon kinulláztam szinte minden hatékony tisztítószert, és nulláról kezdeni költséges -mostmár belátom. Ez a tény (mármint az otthagyott vagyonka) viszont szilárdít amúgy nem túl erős elhatározásomon.

Lelkesítésnek, megmutatom, milyen cukorságot találtam, alias zsepitartó:

Kedvesen egyszerű /egyszerűen kedves. :-)

Remélem, nem fogy el belőle a zsepi, mire végzek mindennel. Bár, talán ennyire nem siralmas a helyzet.

K É K

Gyerek koromban -emlékszem- gyakran volt az egymás megmérettetésének egyik kulcskérdése:
Melyik szín a kedvenced?
Kicsit nagyobbacska, úgy tíz-tizenegy éves koromban szerettem azzal sokkolni a kérdezőket, hogy olyan nem egyértelmű színeket mondtam, amikről sokan azt sem tudták, milyen lehet. Volt kedvencem lazac, okker, bordó, umbra, türkiz, kármin... Szerettem körülírni, milyenek is ezek.
Lehet, hogy azért szerettem ezeket, mert körítés kellett hozzájuk...nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy sokan szerették a kéket, amit én mérhetetlenül unalmasnak gondoltam. Meg is fogadtam gyerekfejjel, hogy az én valamikori otthonomban nem lesz semmi kék.
Az elsőben nem is volt.
Most meg azon kaptam magam, hogy akad itt-ott, nem is kevés :-)

És tulajdonképpen mindegyik kedvencem!
Az első képen a ládáspadot a házzal együt vettük, az írásos len párnák Erdélyből valók. A képek a falon nagymamám keze munkáját dicsérik, valamikor az Orsolyáknál tanult, ott tervezte ezeket a tusrajzokat. Ketteske a szilveszteri mulatságból maradt álarc.
A harmadikon egy kitűnő Eero Aarnio bögre a még kitűnőbb kávémmal, előbbi a férjemtől lenyúlva, utóbbi a zökkenőmentes reggel része.
A negyedik képen a fürdőcsempénk egy része van.
És van még hatalmas türkiz kanapénk, különböző méretű zománcos bödönök - persze kékek, meg kutyapléd halványkékben.

Így jártunk, a kék, meg én.

SZEVASZ TAVASZ!

Számomra végérvényesen elmúlt a tél! Legalábbis a következő decemberig....
Nem számít, mit jósolnak a hétvégére, eshet, fújhat, vacogtathat, nem rettent semmi.
Félreértés ne essék, én imádom a telet is, ha havas-ragyogó, kályhában tűz pattog, sül a gesztenye, meg van jó forraltbor és tea. Csakhogy, ezeknek is megvan a maga ideje.
Mostmár madárcsicsergés és napsütés ideje van!
Legszembetűnőbb a téli köszöntő koszorú volt a bejárati ajtónkon. Már-már elszomorodtam, amikor ránéztem.

Gyorsan lekaptam - szétkaptam. Mivel nem áll távol tőlem az újrahasznosítás szemlélete (persze nem mindenáron) a mohát megtartottam. Kicsit víz alá dugtam, hátha virul újra :-) fogalmam sincs, mivel lehet elérni, hogy a szép haragos zöld mohakoszorúk életre keljenek. Én most ezzel próbálkoztam...
Aztán tavaszi színeket kezdtem keresgélni a kacatok között, elsőre kezembe kerültek a feledésbe merült barbibébik - akik ajándékba jöttek hozzánk, de a gyerekek nem tüntették ki őket figyelmükkel. Épp ilyen színes bigyókat kerestem. A babák ruhája után már csak egy lépés volt a varródobozomra fókuszálni....ennek legalján hever majd ötven retro övcsat naggggyon műanyagból. Nem igazi csatok ezek, csak amolyan imitációk, ruhára. Őskori leletek, valahogyan megörököltem őket. Ezekkel kezdtem, majd jöttek a babák, végül egy szem kócos kis virág. Több nem is kellett a színkavalkádhoz. Azóta köszönti illendően a tavaszt....kíváncsian várom, mit szólnak a lányok hozzá, amikor rájönnek, hogy is van ez...

Olyan, amilyen, mindenesetre, jó kedvem lesz tőle. A szépséges művészi alkotásokat meghagyom kedves virágkötő barátaimnak.

Ablakban már tavasz...

Így kinézve már annyira tavasz van! Imádom.

Kedvem is támadt alkotni valami hasznos-szép-kedvest.
Párhuzamosan láttam neki két dolognak.
Az egyik a gyermekeim unokatesójának készült, egy rágható, nyúzható, mosható játék polip, minden lába más textúrájú. Figyelemfelkeltő, színes kis cucc lett, meg azért pasis is, lévén kislegény a gyermek. A polip szájában meg lehet kotorászni :-)  ki tudja, mi tetszik egy egyévesnek, enyémgyerekek már olyan rég voltak ekkorák.
Hát így néz ki:

A másik "projekt" egy ház megálmodása. Ez kissé húzósabb feladat lesz, nagyon alapról kell elindulnunk. Viszonylag kis alapterületű, szintes, manzárd-tetős otthont választott egyik kedves anyatársam. Megtapasztalva ezt a saját házunknál is, van abban valami nagyszerű, ha a "téglától" indulunk.
Még a falak bontogatása zajlik, bár én már színeket keresek, próbálom egybehozni a nagyon szétdarabolt tereket. A lépcsőház lesz talán a legnehezebb....  rémesen szűk, és nagyon magas. Ötletelek rajta, hogyan tehető emberibbé.
Mindenesetre, lélekben melenget a tavasz, a napsütés, gyönyörű, optimista színeket gyűjtöttem ehhez a házhoz!
A nappali-konyha-előtér háromsághoz:



és a manzárd lányszobához, dolgozószobához:


Forrás: http://www.design-seeds.com/

A lépcsőház "fekete lyuk" egyelőre....

Van 1 kis xeretet....

Nagylányom versmondó versenyre készül
Kukorelly Endre Van1kis-ével készült, nem értették -megértem- most mást mond. Így kéne szavalni:

"vanegyki söcsimne veSamu
odavisz szavanér teanyu
apai séni
smindennagy néni
családun xerete talapu.

Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps."

a xerete és a pukedli a kedvenc :-)

Nekem is van 1 kisöcsim, meglett felnőtt ember létére a jegesmedvékért él.... Én meg, mint jó tesó, gyártom is neki szorgosan a különböző medvéket. Ezek itt azok, amiket az angyalok hoztak tavaly:

Igazi Polár Bear mindkettő ;-)

Hát, itt vagyok

Úgy döntöttem, lesz egy blogom. És íme, most elkezdem.
Oly sokaknak van, és blogolni jó :-)
Én legalábbis olvasni szeretem a "sokakét", írni pedig alapból kedvelt időtöltésem...