Survivors - Túlélők

Nem kell semmi rosszra gondolni.

Nem lesz szó katasztrófákról, csatákról, borzasztóságokról.
Csak egy kicsit. És minden jó, ha vége jó - alapon ,ez is jó.

A héten két 'túlélés' zajlott itt a közelemben, ezekről szól a poszt.

Van nekem egy  VanGazdám nevű macskám. Vagyis családi macska.
Olyan kijárós jellegű. Lustulni, kandalló elött punnyadni idebenn szokott, vadászni kinn.
Meg kaját kuncsorogni is kinn, amikor az itthonit már unja. (Van ám neki 'rendes' neve, amin szólítjuk, de a nyakörvére csak ezt gravíroztattam, a telefonszámokkal, biztos ami biztos.)

Van, hogy nem itthon alszik, mert a környéken is legalább négyen jól tartják, de az esetek többségében itt dörgölőzik. Ha két este egymás után nincs itt, már kezd gombóc lenni a torkunkban. Harmadik nap már plakátolunk és keresem az interneten, meg a környékbeli házaknál, hátha bezárták véletlenül.
(Volt, hogy valaki "kedves" bezárta a pincéjébe egerészni, és nem volt meg 4 napig, aztán dohosan, koszosan, panaszkodva jött haza... )
Randa dolog egy 'feliratos' macskát bezárni, na!

Két hete eltűnt. Két nap türelem, két nap tűkön ülés, kérdezősködés következett.
Öt nap után éjjel szedte össze a párom a kapu elől, lógott mindene, csapzott volt és zavart, erőtlen, egyik szemét ki se nyitotta.
Itthon maradt, jártányi ereje sem volt. Két és fél napig a gardróbban aludt a törölközők mögött, és egyáltalán elő sem jött, még inni se. Tisztára csont és bőr lett.
Elvittem dokihoz. Igazából nem tudott mit mondani, de kaptunk szemcseppet :-).

Végül meguntuk, és a Zurammal együtt úgy döntöttünk, nem várjuk meg amíg éhenhal. Fecskendővel toltunk le neki pár mili vizet meg olvasztott vajat. Na, valószínüleg a vaj megtette a magáét :-) Másnap a macska reggel az ágyunk mellett ült, inni kért, és lassan, de elkezdett mozogni. Fényekre, zajokra összerezzent, de alakult.
Kilenc nap után megint evett, és most szinte a régi.

Tartja magát bizonyos körökben a macska kilenc életéről szóló legenda. Nem tudom, miből gondolták ezt a régiek, de a nagyságos ebből legalább egyet kilőtt. Azt, hogy mi történt vele, nem fogom megtudni... A lényeg, hogy itt lustul megint:

Másik túlélőm egy szódásüveg. Igen, igen. Szódásüveg. Régi darab, szép kék opál üveg, savmaratott Artesia felirattal, kilencven évvel ezelőttről. Jó darab, s becsét növeli, hogy a családban öröklődik régóta.
A konyhaszekrény tetején díszlik és fogja a port, már funkciója nem lévén, de "szeretem és ragaszkodom hozzá" darab.
A konstans esők miatt beáztunk, és a kémény ellenőrzése közben emberem egy laza mozdulattal lesodorta. Egy csuporral együtt. Én alattuk álltam. Jó volt, hogy jött a csupor, mert erre felfigyeltem ;-) és hát több is veszett.... aztán jött az üveg, cca. egy kiló önsúllyal. A kezemről lepattant a konyhapultra, amit összetört!, aztán ugrottam, nyújtóztam és a térdemmel belassítottam a palackot, miután újra lepattant és földet ért. Egyben, karcolás nélkül, két méter húszról.
Végülis, csak egy csupor tört össze, meg a konyhapult és a térdemen keletkezett egy teniszlabdányi dagadt lila tipli :-) De az ereklye túlélte!
Másodperces történés - hosszú pillanat -  lassítás.
Fura volt.

A harmadik? Asszem én...nem az üveg alatt álltam.