Hétéves nagy gyerekem hisz a Mikulásban, (vagy jól hülyít engem),
izgul, hogy elég jó volt-e, nem kap-e virgácsot...Jó vicc, nem is lehet
manapság ötven kilométeres körzetben virgácsot kapni, honnan szedne a
Mikulás? (mi mindig kaptunk...a gyerek mázlista)
Egy éve történt a következő: nagyszülők társasházban laknak és történetesen épp ott lakik az a szakállas-pocakos-idős úr is,
aki a városi Mikulások egyikét hivatott alakítani december első
hetében. A bácsi ott lakik évek óta, gyerekem látta sokszor, de nem
rakta össze...
December 8.-a lehetett, amikor a lépcsőházban
összefutottunk a civil nagyszakállú úrral. Lányom forgatta a fejét,
nézett összehúzott szemmel, szinte hallottam, ahogy kattogtak a
fogaskerekek benn - köszönünk, bácsi el.
Nézi a gyerekem az ajtót, ahol eltűnt az "öreg":
- Anya, Ő a Miklulás, csak a Jóistenke a Szabó János név mögé rejtette...
...és idén újra teljes meggyőződéssel várta.
-------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett amit láttál, olvastál, csatlakozz a Mokka Mekka Blog közösségéhez
itt vagy iratkozz fel a jobb oldalon a blog követői közé!
És oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel...és ...
...és...Köszönöm :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése