Gyerekkorom egyik élénken fennmaradt emléke az első gyerekszoba tapétánk. Nem volt valami ütős, meg nagyon kedves se.
Volt viszont házgyári, panelba tervezett vidámnak szánt egyen darab.
A legjobban csomagolópapír színnel jellemezhető alapra kicsi, 1cm körüli narancssárga négyzetek, fehér háromszögek és zöld körök voltak nyomtatva szép laza rendezettségben.
Onnantól, hogy óvodába jártam, tudtam, hogy ez a tapéta jelképezi a falra hányt finomfőzeléket. A borsós sztorinak semmi értelmét nem láttam, emiatt.
Ennek szellemében imádtam sutyiban mindenféle amőbákat rajzolni rá, a kis zöldségek véletlenszerűnek tűnő bekarikázásával. Golyóstollal. Is. Aztán rajzoltam már minden mást is. Jó dolognak tűnt.
Ha már akkor lettek volna ilyen tapéták, lehet, hogy a főzelék megmenekül.
Azt mondom, ez a tapéta igenis hiánypótló. Jó hogy van. Lesz aki nem találja elég gyerekesnek, ebben biztos vagyok, magam sem raknám tele velük a gyerekszoba összes falát, de egy szabadon hagyott nagy felületet biztosan. Tetszik?
Oszd meg barátaiddal Facebookon, emailben, Twitteld!
Meg még +1ezni is lehet a gugliban! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése