Esküvő. Long-long time ago .... a hosszú élet ritka ... ööö... titka?

A hétvégén kirándultunk. Mert olyan szép idő volt (vala) ;-)
Nos, nem azért.
Főleg, hogy most is csak 15 fok van - lévén július. Hjaj, ez a felmelegedés!....

Ez már jó előre eltervezett hétvégi program volt, a 'betyáros' Bakonyba.
A Zuram, másik Apukával együtt hegytetőre kerékpározás közben fogott egy csokorra való színes lufit, héliummal megtöltve, amik valahogy épp ott a 709 m-es tengerszint feletti magasságban akadtak a hegyoldalba. Vagyis a hegyoldalon levő fákba.

 

Mint az jó apukákhoz illik, a biciklire kötve le is száguldottak velük, hogy a várakozó csemetéink között szétosszák (heten voltak, és cseppet sem gonoszok).
Mondanom sem kell, hogy a lufik mekkora hányada szállt el gyermekeink óvatlan kezéből kábé az első öt percben, ugye? Hát, elég az hozzá. hogy összesen 4 léggömb tért nyugovóra szobáink mennyezetéhez cuppanva este.

Esti mese után még a kicsik mellé fekve szoktam megvárni, amíg elalszanak.
Néztem a plafont, rajta a lufikat.
Mindegyiknek a szalagján egy kis cédulán az állt: Freues Diamanthochzeit Ethel und Max! (Örömteli gyémántlakodalmat Etel és Max!)
A gyémánt- az 60 év.
Ezzel aztán elidőztem gondolatban.
Hatvan év házasság... vannak emberek, akiknek életből sem adódik ennyi. Arra gondoltam, ha Ethel és Max ennyit éltek, boldog emberek lehetnek, boldogtalanul hogy is lehetne ilyen szép hosszú életet leélni együtt! Ismeretlenül is mosolyt csalt az arcomra ez az osztrák vagy német néni és bácsi, akiknek a nyugati szél erre sodorta a léggömbjeit szombaton.

Erre kerestem rögtön esküvős - léggömbös - boldogságos képeket, vannak ám :-)

karen&paul

via

via

anca&marc

via

 

 scott&maddie